kétnaposnosztalgia, it's the weapon of choice

érdekes dolog, amikor az ember két napon nosztalgiázik. megbánja, nem bánja meg, majdmeglátjuk :) nem érdekel, hogy ilyenkor hogyan kéne viselkedni. ha én ilyen vagyok, és így szeretném, így viselkedek, akár naiv vagyok, akár felrúgok ezzel akármit is, vagy bánom is én még a méltóságomból is veszíthetek, azt hiszem, nekem nem az a lényeg. (jólmegmondtam, ezaz :)) )
asszem ezért mondanak naivnak.
hmm hmm 435. de megvan. igaz ez csak az indexben van.. kép az több volt. márcsak tanulni kell. most mondhatom, hogy elvagyok szerintem. lehet, hogy elkezdek újra blogozódni is jobban, bár ne mhiszem, hogy túlságosan nézi még akárki is, de jó lesz kiírni a fejemből a dolgokat.. mint régen.
zizi. :)
ma ilyen nosztalgiahangulat van. visszagondoltam az előkészítős mászkálásokra, amikor csak mentünk és néztük az embereket, beszélgettünk, leültünk, álltunk, és más volt a világ :) régen sokkal ilyenebb voltam.. ahogy rebeka mondja.. "zizi" voltam. de az egy depressziós időszak volt. hajnalban keltem, külön úton jártam, amerre kevesen mennek, sétáltam a dunaparton, néztem a varjakat és a napfelkeltét. akkor még állt a torony is. úristen, de rég volt (és közben annyira nem is).. csak 4 éve.
zenét hallgattam, és figyeltem a lüktetést, ritmust, ahogy az emberek elfordítják a fejüket, ahogy megmozdítják az egyik lábukat. magányomban sem voltam egyedül.
most is ez van, de egy picit egyszerűbben. de majd visszatalálok magamhoz. ( :) huh de komolyan írok most)

május 17 Žagar. és még nem tudom, hogy megyek/megyünk-e. kéne vagy sem?


már nagyon elvonási tüneteim vannak, de nem kell sokat kibírni. és lehet hogy még gépet is tudok majd venni. június elejétől újra lőni kell. huh, csak vegyenek fel, és akkor nagyon boldog leszek :) nem lehetne szebb szülinapi ajándék sztem :))

ennyi elég most, így is túl hosszan tettem a szavakat egymás mögé meg össze-vissza.